Augusztusban egy eldugott kis faluban jártunk, ahol igazság szerint sok időt töltöttem gyermekkoromban. Az élet a világ ezen a részén egészen más. Az emberek sokkal egyszerűbbek mind életvitel, mind gondolkodás tekintetében. Szeretem a vidéket ezért is. Városoktól jó néhány kilométerre teljesen más élet zajlik. Az emberek még inkább összejárnak esténként vagy esetenként, legalább is az egymás szomszédságában élők, pláne, ha az egész életüket egymás közelében élték le. A levegő minősége is egészen más. Folyamatosan álmos voltam ottlétünk alatt az első pár órában, annyira friss, oxigéndús arra a levegő. Jó volt találkozni azokkal a nénikkel, akik felcseperedésem ideiglenes tanúi lehettek nyaranként.
A ház és a telek, ahol gyermekkorom nyarait töltöttem, mindig gazdag volt gyümölcsben és zöldségben. Most savanykás almát és fekete bodzát hoztam haza. Sajnos a körtefa nem hozott jelentős termést, se a diófa. Viszont ott helyben rengeteg sárga szilvát ettem. Nem ringlót. Teljesen olyan alakja volt, mint a szilvának, csak sárga színben pompáztak a gyümölcsök a fán. Persze a kék szilva akkor még nem érett. De ez is teljesen kiszolgált. Még ott helyben rétest is sütöttünk, de erről majd egy későbbi bejegyzésemben mesélek, csak legyen időm eljutni odáig... Ugyanis nagyon sok elmaradást szeretnék pótolni. Élményeket, recepteket, és ráadásul az életmód-előadások is kezdetét veszik, szóval jól jönne néhány nap, amit csak blogírással tölthetnék, de mindemellett és a napi munkavégzésen felül vár rám itthon a padlizsán, a paradicsom, a paprika, a szilva, hogy télre tartóssá varázsoljam. :) Az utóbbi időkben pedig a lakhelyünkön történtek némi munkálatok, amik szintén blogírástól távolmaradásra késztettek. De most itt vagyok és talán szeptember végéig (húúú, a felén már túl vagyunk) behozom lemaradásom.

Szóval a kis faluban, a legalább 50 éves - talán életében sosem permetezett, tehát igazán bio - almafáról szedett almákat és piacon vett néhány szem barackot aszaltam az alábbiak szerint:

Az almákat és a nektarinokat alaposan megmostam. Majd az almákat kerek szeletekre, a nektarint pedig vékony szeletekre vágtam. Az alma tuti bio. :) Magházuk egy része lakókat:) tartalmazott, ezeket egyszerűen kivágtam.

Szerencsére néhány éve már birtokunkban van egy olcsóbb "asztali" aszaló. Lapjaira fektettem a gyümölcsöt és indult az aszalás. Az almák valamivel gyorsabban elkészültek, mint a nektarin. Úgy 4-5 óra elég volt. Mindegyik nagyon finom lett. Már várom a telet, amikor az almákat akár teának is felfőzöm.

Lényegében csak víz és áram fogyott. Az almák vidékről jöttek. Az Eleken vásárolt kosárkámat teleszedtem. Minap néztem, a Herbaházban 70 g szárított alma borsos árát. Hát, elmondhatom, gazdagok vagyunk. :) Számunkra ez az igazi gazdagság. (Fizikai, tárgyi tekintetben.) Hála érte Istennek!:)

Néhány fotóval prezentálom az aszalás menetét. :)