A hüvelyesek, azok közül is a legismertebb, a lencse, az ószövetségi korban és Jézus korában is a gabonafélék után a második legfontosabb alkotóeleme volt az étrendnek. Az olaj mellett szárított fügét, kb. 3,5 kg búzát és 1 kg lencsét tartottak a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükségesnek. Egy ókori szerző több mint húszféle hüvelyest vett számba, amelyek között a legfontosabb a lencse és a csicseriborsó volt. (...) A lencse, különösen a vörös változata Szíriában és Egyiptomban is elterjedt volt. Néhány tudós szerint Edóm bibliai földje (amelynek sziklái és talaja rozsdavörös, és amelynek neve a héber "vörös" szóból származik) az országban mindenfelé bőven termő vörös lencséről kapta nevét. A leghíresebb lencséhez kötődő bibliai történet természetesen az a vöröslencse-étel, amelyért Ézsau eladta elsőszülöttségi jogát. (1 Móz.25. fejezet). A lencse fehérjetartalma következtében a belőle készült étel tápláló és laktató is volt, különösen, ha gabonával is keverték. Böjt idején szokás volt, hogy a húsételeket más tápláló ételekkel, például lencsével váltották ki. Tápláló tulajdonságai és könnyen tárolható és szállítható volta a lencsét a parasztok jellegzetes ételévé tette. Jézus idejében még édességeket is készítettek lencséből. (Forrás: Ételek a Biblia korában.) Most ugyan nem szárítottam meg és kevertem össze mézzel, mint az ókori édességkészítések során, de egy nagyon finom vagdaltat kreáltam belőle.
A recept:
Hozzávalók:
- 1 csomag (50 dkg) vörös lencse
- apró szemű zabpehely
- 2 evőkanál őrölt lenmag
- 4 evőkanál sörélesztő pehely (elhagyható)
- 1 hagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 1 reszelt nyers répa
- 2 felkarikázott, megpárolt répa
- petrezselyem levél
- ételízesítő (házi, ha lehet)
- alufólia
- víz
- só
Elkészítés:
A vöröslencsét miután megmostuk, megáztatjuk míg meg nem duzzad. Ekkor már vörös színét szinte elveszti. Ezt követően kevés ételízesítővel és némi vízzel puhára főzzük. Míg fő, két répát felkarikázunk majd megpároljuk. A megfőtt lencsét és megpárolódott répakarikákat összekeverjük. Annyi zabpelyhet teszünk hozzá, amennyit felvesz úgy, hogy szinte formázhatóvá váljon. Ízesítjük aprított hagymával, fokhagymával, petrezselyemlevéllel, s ha úgy érezzük, még egy kis sót is tehetünk bele.
Tepsink hosszának megfelelő méretben alufóliából egy nagyobb darabot letépünk. Erre halmozzuk rá a massza egy részét (felét vagy harmadát), úgy, hogy rudat tudjunk formálni belőle a kezünkkel. Amikor a rúd egybeállt, megszórjuk a reszelt sárgarépa egy részével, majd az alufóliával betakarjuk és a tepsibe tesszük. A maradék masszával hasonlóan járunk el. Amikor mindegyik rudunk a tepsiben pihen, ételízesítővel elkevert vízzel (kb. 2-3 dl) felöntjük a tepsit és sütőben kb. 35 perc alatt készre sütjük, jobban mondva pároljuk.
A lé nagy része elpárolódik, elfő alóla, ha mégis marad, akkor azt már nem használjuk fel. Ezt követően a fóliákat szétnyitjuk, kicsit engedjük, hogy a maradék gőz és pára távozzon, majd amikor már nem túl forró, egy óvatos, de gyors mozdulattal, a fólia segítségével átemeljük a tálcánkra vagy tálunkra a kész vagdaltat.
Spenótfőzeléket ettünk hozzá, de igazából krumplipüré és sok saláta kíséretében is el tudom képzelni. Szendvicsfeltétnek is elkészíthetjük.
