Tepertő vagy töpörtyű? Egyes magyar nyelvet tanítók szerint a töpörtyű alacsony termetű emberek megnevezéseként szolgál. Ezért aztán tepertő a helyes kifejezés. Azonban úgy gondolom, előbb volt töpörtyű, mint étel s az ragadt rá az alacsony egyedekre. Tehát - véleményem szerint - mindegyik helyes. Környezetemben is töpörtyűt mondanak a legtöbben. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ismét egy ételre bukkantam, ami hamisítható! (Köszönet érte az egyik fórumtársamnak, aki felhívta rá a figyelmemet.) Amikor először hallottam, jobban mondva olvastam róla, teljesen be lettem sózva, hogy ezt ki kell próbáljam. Még csak nem is azért, mert gyerekkoromban szerettem volna a töpörtyűt. Közömbös volt számomra. Csak arra emlékszem, hogy dédimamáméknál az egyik disznóvágáskor hol és milyen körülmények között készítették. Viszont sokkal nagyobb izgalomba hozott az, hogy a belőle készült krém hamisítható! :) Svindli lennék tőle? Kétlem. :)
A recept:
Hozzávalók:
- 14 dkg szezámmag
- 8 dkg lenmag
- olívaolaj (hidegen sajtolt, extra szűz az ajánlott)
- kókuszzsír
- piros fűszerpaprika
- őrölt köménymag
- só
Elkészítés:
A szezám felét, vagyis 7 dkg-t megpirítunk olajmentesen lehetőleg teflon vagy kerámia edényben. Amíg pirul, a lenmagot és a szezámmag másik felét megdaráljuk, minél porhanyósabb állagúra. Amikor a szezámmag megpirult, szintén a darálóba tesszük. (Érdemes megvárni, míg kicsit kihűl.) A ledarált magokat összekeverjük és fele-fele arányban olívaolajat és kókuszzsírt teszünk hozzá, valamint ízlés szerint sózzuk, őrölt fűszerpaprikát és őrölt köménymagot keverünk hozzá. Ha nincs otthon kókuszzsír, készíthetjük csak olívaolajjal, de a hűtőben a kókuszzsíros változat jobban megdermed.
Oké, belátom, már nem emlékszem, mikor ettem utoljára töpörtyűt, hiszen kb. 10-12 éves lehettem, amikor az egész család felhagyott bizonyos húsok fogyasztásával. Azonban férjem szerint is tepertőkrémhez hasonló íze lett. Azért is jó kis pástétom ez a hamis töpörtyűkrém, mert az íze miatt ugyan eteti magát, de tulajdonképpen gazdag olajforrás is, ezért érdemes mértéktartónak lenni, nehogy megülje az ember gyomrát.
 |
 |
 |
 |
