Még augusztusban voltunk nyaralni, amikor egyik rokonunkat is meglátogattuk, aki ugyan már korosabb népréteg közé tartozik, ugyanis elmúlt 70, mégis nem mondhatni rá, hogy idős. Koros, de nem idős. Ha végiggondolom, Ő családunkban a legidősebb női tag. A legidősebb férfi pedig férjem felmenői között található, Ő pedig néhány éve elmúlt 80. Épp a héten futottam vele össze, újságolta, hogy még mindig dolgozik. Megvan a rendszer az életébe, és a nap egy bizonyos szakát tudományos munkára fordítja. Két-három évvel ezelőtt a Magyar Köztársasági Érdemrend keresztjét is megkapta. Mostani találkozásunkkor mondta, az az egyik legnagyobb baj a mostani fiatalokkal, hogy nincs rendszer az életükben és a napjukban. Tény, hogy mindkettő családtagunk a saját életében megéli a rendszert, a rendszerességet. Mondhatni szinte életben tartja őket. Kora reggel felkelnek, ezzel meglelik az aranyat, amit az adott nap kínál nekik. Elvégzik munkáikat és marad idejük arra is, ami már nem munka, hanem más, fűszere az adott napnak. 

De a "messzevidéki" rokonomnál folytatva, örültem neki, hogy még életében átadhatta számomra a réteskészítés mesterségét. Kérem szépen, ez igazi rétes volt. Ő nyújtotta (na jó, az utolsót én), és a keze alá segédkeztem. Természetesen rendkívül élveztem. Nem vegán rétesek lettek, eleve tejföl került a mákosra is, a túrós pedig eleve kilőve a vegán kategóriából, arról már felesleges is említést tenni, hogy étolaj szükséges volt a sütéshez...

Szóval igazi falusi rétest készítettünk Budapesttől közel 200 km-re egy aranyos kis falu régies, gangos, nyári-konyhás nem teljesen összkomfortos nyári konyhájában. Azóta vágyva vágyom, hogy itthon én is nyújthassam a saját rétesem. Már vettem hozzá egy szőttes terítőt is - potom 80 forintért a pénteki - kirakodós - Bosnyák piacon. Ez bizony nem festett textil. Igazi szőttes. Hibátlan különben, de háztartásba mégis inkább rétesnyújtáshoz szeretném majd használni. Csak legyen végre időm rá.

Most azonban nem húzom tovább senki kíváncsiságát és képekkel nyújtok beszámolót gasztronómiai élményemről. Ja igen, majdnem elfelejtettem: A gyümölcsös rétes már az én művem! A maradék tésztát a mákos és túrós rétes után a madaraknak és a szomszéd csirkéinek akarta adni. De én bizony nem engedtem, hiszen ott volt a telken a sárga szilva, alma, amikből muszáj volt a rétesbe aprítanom.

Íme a réteskészítés: