Ahogy a Bloggerek közötti játékról szóló bejegyzésemben említettem, gyerekkoromban vasárnaponként nagyon sok palacsintát sütöttünk. Egyik nagy kedvencem a Gundel palacsinta volt, dióval töltve, csokival leöntve. Ugyan Gundel a neve, de igazából megalkotója nem is a híres-neves Gundel Károly. A Gundel-palacsinta bizony Márai Sándor felesége Matzner Lola eredeti alkotása. Az első palacsinta így született meg: Egy Márai-darab premierjét ünnepelték a Gundel étteremben. Erre a fogadásra készítette Lola az otthon elsajátított receptet némi újítással, ugyanis a darált dióval töltött palacsintába mazsolát és cukrozott narancshéjat is kevert, majd csokoládéval leöntötte. Nem csak a bankett résztvevőinek ízlett az így készült palacsinta, hanem az étterem tulajdonosa, Gundel Károly is megkedvelte annyira, hogy "Márai-palacsinta" néven étlapjára felvette. A Gundel-éttermet 1949-ben államosították, ezt megelőzően pedig a Márai házaspár 1948 nyarának végén elhagyta az országot. Svájcba, majd Olaszországba emigráltak, végül 1952-ben New Yorkban telepedtek le. Egy államosított étterem étlapján nem szerepelhetett akkoriban olyan név, aki hazánkból emigrált (azt már nem is említve, hogy Lola eredetileg zsidó származású volt és házasságuk után több, mint tíz évvel, 1936-ban keresztelkedett át katolikus hitre). Mivel a név emlegetése sem volt szerencsés akkoriban, a palacsinta az étterem után kapta a Gundel palacsinta nevet.

A recept:

Hozzávalók:

A száraz hozzávalókat összekeverjük egy tálban, majd folyamatos keverés közben hozzáöntjük a vizet. A zabpehely és lenmag segíti a tésztát abban, amiben máskülönben a tojás. Amikor összekeverjük, elvileg palacsintaszerű tésztát kell kapjunk. Ha túl sűrű, vízzel hígíthatjuk. Ha túl folyós, keverjünk hozzá még egy kevés lisztet.

A palacsinta sütőnket - remélhetőleg teflon bevonatú edény - felmelegítjük. A legelső sütéshez a biztonság kedvéért cseppentettem két csepp olajat, vagy tehetünk bele icipici kókuszzsírt. A továbbiakhoz egyáltalán nem használtam semmilyen olajat vagy zsírt. De ehhez szükséges, hogy teflon bevonatú sütővel dolgozzunk.

Miután kisültek a palacsinták, megtöltjük őket. Ez az alábbiak szerint történt nálam:

A diót a nyírfacukorral együtt aprítógépbe tettem és összedaráltam. Egy fél citrom héját (megmosás után) belereszeltem. Ezzel a töltelékkel töltöttem a palacsintákat.

A csokis mázhoz megolvasztottam a kókuszzsírt, rászórtam a karobot (csokifüggők úgyis kakaóporral készítik), adtam hozzá kevés nyírfacukrot, néhány kanál vizet és míg fel nem forrt az egész, kevergettem. Az elkészített, megtöltött palacsintákat tányérra szervírozzuk és ráöntjük a "csokiszószt". (Csokit is olvaszthatunk egy kevés olajjal és vízzel kikeverve- így is készíthető rá öntet.) Laktató, finom és nehéz ellenállni neki.