Legtöbben karácsony idején készítenek mákos gubát. Való igaz, hogy én is ritkán jutok erre az elhatározásra. Ráadásul amióta házas vagyok, vagyis évek óta, mákos gubát most először készítettem. Eddig, ha guba volt, akkor inkább diós, esetleg mogyorós készült - hasonló elv alapján, csak sütés helyett tejszínhabbal. A tejszínhabos megoldásra még azoknál a szomszédoknál "szoktunk" rá, akik abban a bizonyos vízparti városban voltak az utolsó házunknál a szomszédaink, ahol a férfi halászember volt. Ők kínáltak meg diós gubával - tejszínhabbal a tetején egyik karácsonykor. Ugyanis amikor ott éltünk, szokás volt "szomszédolni" karácsony második ill. harmadik napján. Sőt szilveszter-újév idején is. De egy nagyobb városban már legfeljebb azok között terjedt el ez a szokás, akik réges régóta élnek egy társasházban... S azoknál sem feltétlen. 5 évig laktunk egy csinos, kerttel és pázsittal rendelkező társasházban, ahol összesen 6 lakás volt. De senki nem járt át a másikhoz karácsonyi vagy újévi köszöntésre. Hiába, ez már a nagy főváros volt, ahol az emberek sokkal zárkózottabbak. Igaz, mi minden karácsony alkalmával helyeztünk valami kis "gasztro-ajándékot" az ajtajuk kilincsére.

Szóval most következzen egy mákos guba recept, ami egy igazi kalciumbomba - köszönhetően a máknak, és a szezámtejnek, amivel készült.

A recept:

Hozzávalók:

• 6-8 kifli felkarikázva, megszárítva
• 1 narancs héja lereszelve
• 3 kisebb alma lereszelve
• néhány kanál mák (ki mennyire szereti édesen)
• kb. 1,2 l növényi tej (jelen esetben banános szezámtej)
• édesítőszer (stívia, gyümölcscukor, xilit, nyírfacukor, méz stb.)
• kókuszzsír

Elkészítés:

A felkarikázott kifliket egy széles, nagy tálba tesszük. 2 dl tejet félre teszünk. Az előre elkészített darált mák felével összekevert növényi tejjel meglocsoljuk. Érdemes egy sor kiflit letenni, meglocsolni, következő sort rá, ismét meglocsolni, míg a kiflikarikák el nem fogynak. Próbáljunk minden kiflidarabot egyenlően meglocsolni a tejjel. Kicsit állni hagyjuk, majd egy jénai tálat (vagy más tűzállót) egy kevés kókuszzsírral kikenünk. A gubakiflikből egy sort a tálba fektetünk. Megszórjuk az édesített darált mákkal, meghintjük egy kevés narancsreszelékkel (narancsot reszelés előtt megmostuk!) és a reszelt alma egy részével befedjük. Ismét kiflikarikákat teszünk le egy sorba. Addig haladunk, míg minden el nem fogy. (Beosztva, hogy minden szintre egyenlő mák, narancsreszelék és alma jusson.) A végén, a lereszelt narancsot a maradék, félre tett szezámtejbe csavarjuk, ha szükséges kicsit édesítjük és meglocsoljuk vele a lerakott kifliket úgy, hogy az edény szélén jusson az alsóbb kiflikre is. Sütőben megpirítjuk. Kb. 20-30 perc alatt készre sül. Nekem kicsit "megkelt", mint egy kelt tészta ez a "gubarakottas", de ahogy hűlt ki, úgy nyerte vissza eredeti, alacsonyabb formáját. Nagyon sokat készítettem, ketten nem tudtunk volna ennyivel megbirkózni, így karácsonykor vittünk magunkkal a vendégségbe is. Szerintem szilveszterre is remek étel lehet.