Rájöttem, hogy alapjába véve nagyon szeretem a lekvárokat, különösképpen a házilag készített lekvárokat. Igen, azokat, amiket nem gyárban készítenek, hanem valaki az otthonában főzi, keveri, édesíti, beleteszi a szeretetét Legalább is én mindig jó érzéssel készítem, főzőm be őket. (Idén sajnos lehet kimarad a lekvárfőzés, aminek nyomós oka van, egy változás, ami előtt állunk, ami majd az olvasónak is kiderülhet a későbbiekben, ha sikerrel járunk...) Jól esik télen, tavasszal elővenni őket, amikor már gyümölcs alig beszerezhető, megízesíteni vele a palacsintát, reggeli kását, süteményt, stb. Tavaly nyáron (2014-ben) a fb-on találtam rá egy ismerősöm "hirdetésére", miszerint a sok gyümölcstől omladozó meggyfáit le lehet szedni. Teljesen ingyen. Köszönöm Timinek, a kétgyermekes anyukának, a lehetőséget, mivel így készülhettek el a meggylekvárjaim, amelyek nem tartalmaznak fehér cukrot, sem zselatint, mégis dzsemmes állagúra sikerültek. Mi a titka? Kiderül a receptből!
A recept:
Hozzávalók:
- kb. 4 -5 kg meggy
- 50 dkg datolya (vagy több, ha édesszájúbbaknak készül)
- útifűmaghéj
- üvegek
- befőzési fólia
Elkészítés:
Mint minden befőzés, úgy ez is két nélkülözhetetlen alappal indul.
- A gyümölcsök alapos átmosása (háromszor is megfürödtek jó hideg vízben), és természetesen az esetleges rossz szemek kiválogatása, meggy kimagozása (Köszi Judit a meggymagozót! :) Férjemnek meg a kimagozást! :) )
- Az üvegek előkészítése. A következő hadművelettel érdemes ezt végezni:
Keressünk néhány elfekvőben lévő lehetőleg csinosabb üveget. Győződjünk meg arról, hogy a kupakok épek és rozsda, karcmentesek. Mossuk el őket, ha szükséges, forró mosogatószeres vízben áztassuk le a címkéket. Miután kívül belül a kupakokat és üvegeket eltisztítottuk, fogjunk egy nagyobb tepsit. Helyezzük az üvegeket és a fedőket a tepsibe. Engedjünk vizet mindegyik üvegbe kb. félig, valamint a tepsibe is öntsünk valamennyi vizet. Sütőbe rakva addig melegítsük, míg az üvegekben a víz forrni kezd. Amikor már felforrt a víz mindegyik üvegben, kivehetjük a sütőből. Fontos, hogy ezt vízforralós tevékenységet már akkor csináljuk, amikor szinte kész a lekvárunk. Ugyanis a felforrósított, átsterilizált üvegekbe szinte azonnal tölthetjük a lekvárokat.
A lekvár elkészítése:
Miután alaposan átmostuk, majd kimagoztuk a meggyet, odatesszük főzni és közben krumplinyomóval kicsit áttörjük a gyümölcsöt, vagy botturmixot is használhatunk erre a célra. Míg a gyümölcs melegedik, a datolyákat előkészítjük. A datolyaszemeket (mag nélkül) meleg vízben kicsit átmossuk, majd felaprítjuk őket. Ízlésünknek megfelelően édesíthetjük vele a lekvárt. Nekem a 50 dkg datolya elég volt. A felaprított datolyákat hozzákeverjük a lekvárhoz.
Dzsemmes állagát az útifűmaghéjnak köszönheti, amit a lekvárfőzés utolsó 10-15 percében keverjünk az addigra szétturmixolt meggyhez, literenként kb. 1 nagy púpozott evőkanállal. (Igyekeztem úgy összeturmixolni a gyümiket, hogy maradjon néhány meggy egészben is, mert így sokkal jobban szeretem a meggylekvárt.)
A vízzel felforralt üvegekből még szinte forró állapotukban kiöntjük a vizet és a helyére az elkészült dzsemet öntjük. A megtöltött üvegek tetejére fóliát teszünk. A fedőt alaposan rácsavarjuk majd előkészített meleg helyre fejjel lefelé állítjuk.
A meleg hely jelen esetben nyári takaró és törölköző párost jelentette egy tiszta lavorban. De máskor már rekeszbe is tettem, doboz sem megvetendő. A lényeg, hogy ezt a "melegdunszt" helyet előbb kell elkészíteni. Az idő alatt, míg a lekvár a tűzön rotyog. Miután fejjel lefelé az összes üveget a száraz, meleg helyre állítottuk, lefedjük őket, hogy melegen tartsuk és így várjuk meg, míg kihűlnek az üvegek. Legalább 24 óra kell nekik, ha nem több. Szóval ellenőrizni ráér másnap este. Ha már hidegek az üvegek, akkor érdemes felcímkézni őket, majd pedig hideg, sötét helyen (Pl. pince vagy kamra) tárolni.
Természetesen maradt ki még egy kevés, ami nem került üvegbe. Gyorsan el is fogyott. Lekvárfőzésnél megeshet, hogy nem tudjuk az egészet üvegbe tölteni. Tiszta edénybe rakva (akár üveg) a hűtőben egy darabig megőrzi minőségét. Bár szerintem előbb elfogy, mint megromlana.
