Szóval előző, a 2013-as nyári, Eleken eltöltött élményeim beszámolóját azzal zártam, hogy mindketten, férjem és én is, részesültünk lázterápiában és ezenkívül minden hétköznap gőzpakolást is kaptunk. (Az első fotón a főbejárat látható, az utolsó napon a korláton száradtak a gőzpakolás textíliái.) Idén egyhetes volt a turnus. Tavalyival összehasonlítva keveslem. Szerintem jó lett volna még 2-3 nap, amikor kezeléseket kaphatunk. Szervezetünk is jól fogadta volna. Máskülönben pedig ha tehetném, mennék télen és nyáron is egy-egy hétre. Ezt lehet sok olvasó most nem érti, de aki járt már akár egy hétre is Eleken az életmódközpontban, az jobban érti. (Már ha szintén "bejött" neki.) Tavaly még az is megfordult a fejemben, hogy esetleg kipróbálnám magam mint kezelő (természetesen ez nem autodidakta tanulási mód, hanem több hónapos tanfolyam és gyakorlat alatt készülnek fel a kezelők), de az tántorít el, hogy tartok tőle, nincs bennem az a magas szintű érzékenység, ami ide bőven jó lenne a betegek iránt. Ezt úgy értem, hogy vegyük azt az osztrák férfit, eleinte ugye szinte megriadtam a betegségétől. Idő kellett, míg ez a riadalom megszűnt nálam. Hogy tudnék így bárki mást kezelni? Arról nem beszélve, hogy a vér látványa az bizony elgyengít. (Na jó, itt nem tapasztaltam, hogy bármely kezelő sebet kötözött volna, de akkor is...)

Úgy gondolom, teljes erőbedobással, maximális lelkesedéssel, mély érdeklődéssel, egyfajta elhivatottságtudattal lehet valaki igazán jó kezelő. Nem elégednék meg azzal, ha a vélemény az lenne, "hm, nem rossz, egész jó". Szóval úgy látom, nem ez a szépséges szakma az én területem. S azt a tényt is meg kell említenem, hogy szerintem fizikailag sem könnyű bizonyos esetekben. Kezelőként az a jó, ha teljes figyelemmel kísérik az embert ottléte alatt. 

Ami a programokat illeti, idén is volt főzőkör, másvalaki vezette, mint tavaly. Gluténmentesek sem maradtak ki semmi jóból, mert a főzőkör vezetőjének férje gluténérzékeny, így kénytelen otthon lenni a témában. Hoztam néhány képet is, amiken ételek szerepelnek, nem kizárólag a főzőkörös ételekből. A somlói galuska pl. egyik nap az édes reggeli volt. (Mindig édes reggeli volt az alap, de akik ezt nehezebben viselik, mert "sósszájúak":), azoknak volt mindig pástétom is, ilyen volt az én férjem is.) Mivel idén is "zölddiétát" folytattam a turnuson, így talán csak egyszer, szombaton ettem ugyanazt, mint a többiek. Tavalyhoz képes, idén sok csíra volt. Ha jól emlékszem, ez múlt nyáron abszolút kimaradt.

Ez bizony nem olyan somlói volt, mint a barátomék esküvőjén. Pedig vegán módra is lehet finomat készíteni!	Amúgy nem volt rossz ez sem. Én is szeretem meggyel. Nyilván én másképp csinálnám. Bár ott közel 30-40 főre készült, szóval a nagy melegben elhiszem, hogy nem készítettek piskótafélét, hanem kukoricás puliszka volt a "tészta".
	Igen, jól látjátok, a kedvencem: zabkása "gombóc" volt az egyik reggelim. Almával, nektarinnal kivivel és naranccsal. Nyámmm. A zabkása továbbra is olyan nekem, mint Kvarg Lipót-nak a sajt.:) (Csipet-csapat) Lehet rajta(m) nevetni.
	Szintén számomra finom étel, akármilyen egyszerű is. Céklalé frissen és spenót jó kis párolt fokhagymákkal. Osztrák barátunk kényszerült erre a diétára. Szerintem ő kevésbé élvezte. Én simán jóízűen megettem volna... (Csak lilahagymát tettettem volna még a spenóthoz.)
	Ez is egy speciális étrendes reggelije volt. Tavalyi szobatársam testvére kapta egyik reggel.

	Főzőkörön remekelték a tortát és a golyókat. Másnap reggel pedig élvezettel fogyasztották az "alapétrendes" reggelizők.

Csírák és az egyik ebédem előétele egy finom zöldségsaláta csinos kis tálalásban.

A reggeli sós étkezés ellenére végre férjem is hozzászokott ahhoz, hogy ha csak lehet, gyümölccsel indítsa a napot. Már itthon is próbálja ezt megvalósítani - lényegesen gyakrabban, mint korábban. Noha mindig törekszem arra, hogy legyen itthon friss zöldség, gyümölcs, korábban ez csak úgy működött, ha a kezébe adtam a mosolygó almát és társait.

Ami férjemet illeti, még olyan változást ért el nála ez a turnus, hogy azóta a mozgásban szegényebb életmódja is jó irányba változott. Ismét tornázik, erősít. Persze most könnyebben megteszi, mert munkájából adódóan itthon dolgozik, nem kell annyit eljárnia, de kíváncsi leszek, mi lesz ősszel, amikor "beindul a gépezet". Remélem lesz ereje/ideje folytatni.

Ami mindkettőnk étkezését illeti, igyekszünk két étkezés között tényleg nem nassolgatni. Oké, ha vendégségben vagyunk, vagy más okból felborul egy-egy napunk, akkor ezt nehezebb megtartani, de az ember lépésről-lépésre tud változni és változtatni. A lényeg, hogy minél több jó szokást alakítsunk ki életünkben.

Ami a főzéseimet illeti... Egyrészt az általam kedvelt hőség és meleg miatt is könnyebb ételeket készítek, másrészt kiélvezünk minden lehetőséget a friss, nyersben gazdag ételek világában. Értem azt, hogy legtöbbször készítünk egy nagy adag salátát (próbáljuk mindig mással különlegessé tenni, mint főtt saláta-bab vagy zsenge lila hagyma, vagy még zsengébb ceruzabab, esetleg brokkoli), vagy csak egyszerűen a nyers cukkini-uborka-paradicsom-paprika négyes annyira kedvelt saláta, hogy ha egy-két napig mégsem esszük, szinte már hiányzik.:) Így aztán kevesebb recept is látott napvilágot az elmúlt hetekben...(De azért van némi még a tarsolyomban.)