Az ősi Kína és Japán falusi zöldségkertjeiből a szójabab közel háromezer éves utat tett meg, míg a világ vegetáriánusainak legfontosabb fehérjeforrásává és egyben a bolygó egyik legelterjedtebb terményévé vált. "A fehér daru gyermeke" a "nagy drágakő", a "virágos szivárvány", poétikus, pozitív csengésű nevekkel illették a Kínában őshonos növényt a helybeliek. Mivel a magokhoz bizonyos emésztési gondok is kötődtek, " a szél fehér szelleme" kicsit gunyoros nevet is viselte, utalva arra, hogy fogyasztása bélgáz termelődéshez vezethet.

Ma már tudom, hogy ha helyes feldolgozási módot követjük, akkor ezek a bizonyos "szelek" elkerülhetőek.

A recept:

Hozzávalók:

• 20 dkg szójakocka
• 10-12 db krumpli
• kókuszzsír
• olaj
• fokhagyma
• bors vagy borsikafű
• majoránna
• őrölt köménymag
• só vagy ételízesítő (házi, ha lehet)
• víz

Elkészítés:

A "szelek" elkerülésének titka a forró vízben és az órákon keresztül történő áztatásban rejlik. A szójakockákat megszórjuk sóval, borssal vagy borsikafűvel, majoránnával és egy kevés őrölt köménymaggal is. Forrásban lévő vízzel felöntjük és ebben a jó fűszeres lében áztatjuk amíg csak időnk engedi. Fél óra áztatás után már megpuhulnak a szójakockák. Azért, hogy a fűszeres íz át és átjárja minden egyes kockát, én egész éjszaka áztattam. Nyilván tervezni tudtam, hogy másnap ezt főzök. Amikor ez nem működik, akkor is igyekszem minél tovább áztatni - épp a gázok elkerülése végett is.:)

A krumplit megpucoljuk, kockákra vágjuk és egy rövid ideig sós vízben főzzük. Nem kell puhára főzni, éppen csak azért főzzük egy picit, hogy egészségesebben készüljön el.

Ezt követően a tepsit kikenjük kókuszzsírral, a krumplit egy kicsit még megsózzuk, majd a tepsibe elterítjük. Én egy kevés olajat is spricceltem rá még.

Sütőben megsütjük. Mivel a krumplit előzőleg hőhatásnak már kitettük, nem szükséges letakarni. Ropogósra sütjük.

Amikor megsült, a szóját leszűrjük és szintén a krumplihoz hasonló módon megsütjük. Nekem volt itthon egy kevés csilis-rozmaringos olajam (ajándékba kaptuk) és egy keveset öntöttem a szójára sütés közben. Valamint összetört fokhagymát adtam hozzá. Még finomabb lett ezektől.

Az eredeti brassói recept hagymával is dolgozik. Mivel a szójakockák annyira ízletes, fűszeres ízűek voltak, nem tartottam szükségét, hogy a szóját hagymás alapon készítsem el. De természetesen mások bátran készíthetik így is. Akkor szaftosabb lesz.

Tálalásnál egyszerűen csak a megsült, megpirult ropogós krumpli tetejére halmoztam a szintén ropogós finom szójakockákat. Persze, tálalható úgy is, hogy a burgonyát a szójával összekeverjük.

Anyósom által készített savanyúságot fogyasztottunk hozzá.

Mindenesetre ez a nagy adag brassói több étkezésre is elég volt nekünk. Aki kevesebb mennyiséggel szeretne, felezheti a receptben leírt adagokat.