A póréhagyma öregebb lehet, mint a vöröshagyma. Ugyanis szerepel a világ legrégibb receptjében. A bárány és pórépörkölt készítése le van írva egy 4000 éves babiloni kőtáblán. A görögök praszának hívták, az arabok kurratsnak, és a rómaiak, akik elterjesztették Észak-Európában, porrumnak. A kelták, akik keményen ellenálltak a hódító rómaiaknak, cenhinennek nevezték, és nemzeti növényüknek választották. Hogy miért, az rejtély maradt, bár ha a népdalok és a szónoklatok különös szeretetére gondolunk e népcsoportnál, a nyálkás póré toroknyugtató hatásának lehet köze ehhez. Másik legenda, hogy a katonák pórét tűztek a kalapjukhoz a csaták előtt azonosító jelként. (Részlet: Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet c. könyvből.)

Hozzávalók:

• 1/2 kg kukorica
  
• 1 kisebb bögrényi fekete olívabogyó felkarikázva
• víz
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 1 maroknyi medvehagyma (elhagyható)
• 1 maroknyi póréhagyma
• 2 dl növényi tej
• kb. 2-3 ek rizsliszt
• só

Elkészítés:

A kukoricát átmossuk, majd annyi vízben, hogy épp ellepje, feltesszük főzni. Megsózzuk. Amikor már szinte megpuhult, az átmosott, feldarabolt fekete olívabogyót is hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymával, medvehagymával együtt. A póréhagymának eleve gyengébb íze van, így azt a főzés utolsó pár percében adjuk hozzá. A növényi tejet kikeverjük rizsliszttel és a megfőtt kukoricához adjuk folyamatos keverés mellett. Amikor besűrűsödik, már kész is a főzelék.