Az ananászt Kolombusz második útján, 1493-ban látta meg Guadeloupe szigetén (igen, oda nagyon szeretnék elmenni!), és hozta magával Európába, ahol az óriás fenyőtobozra hasonlító gyümölcs (a pineapple angol szó is erre utal) csodálatot keltett. Nehéz szállíthatósága azonban ritka és drága kinccsé tette, ezért vált a jólét, a gazdagság, a fényűzés szimbólumává, egyszersmind a vendéglátás és a vendégszeretet jelképévé. Napjainkra Thaiföld és Fülöp-szigetek vált az ananásztermelés központjává, de jelentős India, Kína és némely afrikai ország, pl. Elelfántcsontpart és Kenya. Hazánkban a 19. századra terjedt el, mégpedig az Esterházy család kismartoni kastélyának üvegházában nevelték az ananászokat. Az 1800-as években már 400 db ananászt is szüreteltek.

Szép ananászhoz és mangóhoz jutottunk, egy kis növényi tejben megfőtt kölessel valami fenséges hawaii reggelit varázsoltam.

A recept:

Hozzávalók:

• 15 dkg köles
• 1,5 dl növényi tej
• 1/2 ananász
• 1/2 mangó
• egy kevés vanília kikaparva, vagy vanília-aroma, esetleg vaníliás cukor
• 1 evőkanál biocsicsóka sűrítmény
• kb. 1-2 evőkanál nyírfacukor (vagy ki mivel édesít...)
• 1/2 megmosott citrom lereszelt héja

Elkészítés:

A kölest kétszeres mennyiségű vízben megfőzzük. Amikor a víz elpárolgott, hozzáöntjük a növényi tejet. Míg fő, az ananászt és mangót elfelezzük, egyik felét megpucoljuk és felkockázzuk, a citrom héját lereszeljük. Vaníliával és a citrom lereszelt héjával, valamint nyírfacukorral és biocsicsóka sűrítménnyel ízesítjük a puhára főtt kölest. Az így elkészített kölest a felaprított ananásszal és mangóval tálaljuk. Csinos poharakba tettem. Egy sor mangó, egy kevés köles, majd jó sok gyümölcs és a tetejére a megfőtt kölesből egy gombócot formáltam, így szervíroztam. Nagyon finom ízélmény volt. Természetesen nem csak reggelinek, hanem desszertnek is elkészíthetjük.