Az aszalt szilva jó tulajdonságairól, magas antioxidáns tartalmáról már meséltem néhány bejegyzéssel korábban. A szilvalekvárt leginkább a hashajtó hatása miatt ajánlják a népgyógyászatban fogyasztani. Régen a szilvalekvár egyet jelentett a hosszú, közel 12 órás főzéssel (van, ahol ma is), valamint ezzel együtt társasági programként, családi eseményként is megélték a szilvalekvár főzését. (Unokatesóméktól kaptam ilyen szilvalekvárt. Igazi, falun készült, hosszú órákon át, üstben főzték a barátjának a szülei.) Napjainkban már másképp működik az emberiség nagyobb része. Mindent azonnal, gyorsan szeretne a kor embere. Felgyorsult életünk mellett nem kell nélkülözni a finom szilvalekvár ízét mégsem. Igaz, az alábbi recept más ízű szilvalekvárt eredményez, nem áll meg benne a fakanál, de nem is folyékony állagú. Cukor és zselésítő anyag ismét nem kellett bele. Miből áll mégis? Szilvából és némi más gyümölcsből.

A recept:

Hozzávalók:

• 3-4 kg szilva
• 3-4 szem jó érett körte
• 3-4 szem puha nektarin
• 8-10 szem füge (aszalt is jó, ha nem tudunk frisset beszerezni)
• 6-8 szem datolya
• mélyebb fazék
• üvegek
• celofán
• víz

Elkészítés:

A szilvaszemeket alaposan átmossuk. Én legalább háromszor egymás után átmostam őket. Amennyiben a szilvák nem tökéletes szeműek, a hibás részt vágjuk ki, vagy ha a gyümölcsszem nagy részét érinti, bele se tegyük a lekvárba. A puha kékségeket kezünkkel kicsit megnyomva két részre tudjuk bontani. Ha ez működik, akkor tényleg jó érett a szilva, dolgozhatunk vele bátran. Miután megfeleztük, a magokat kiszedjük és a mély fazékba tesszük. Idén nem tettem az edénybe ecetet, és nem is sütöttem a szilvalekvárt úgy, mint két éve. Viszont az édesítést nem csak datolyával oldottam meg, hanem mindenféle itthon lévő, utolsó napjait élő gyümölcsökkel. Jócskán megérett körte, nektarin - mindegyik meglehetősen édes volt, némi fügével és a biztonság kedvéért aszalt datolyával édesítettem még. Húúú, hát nagyon finom lett.

Visszatérve az alapanyaghoz, a szilvához... Ha van otthon botturmixunk, akkor elég a gyümölcsöket megfelezve a legmagasabb fazekunkba rakni. Ha nincs botturmix a birtokunkban, akkor érdemes a gyümölcsszemet legalább 4 részbe vágni, így könnyebben fog pépesedni. Először a szilvát kicsit előfőzzük, puhítjuk. Ezt követően a többi alaposan megmosott és felaprított gyümölcsöt is a fazékba tesszük.

Most már csak annyi a dolgunk, hogy közepes lángon elkezdjük főzni. Ha pépesebb lekvárt szeretnénk, botturmix vagy krumplinyomó segítségével összenyomkodhatjuk a gyümölcshúst. Olykor-olykor érdemes átkeverni a készülő lekvárt, hogy le ne ragadjon.

Amíg felforr teljesen a lekvár, előkészítjük az üvegeket. (Inkább néhány üveggel többet készítsünk elő, mint kevesebbet!) A már kívül- belül megtisztított üvegeket egy tepsibe tesszük. A tepsibe és az üvegekbe is vizet öntünk. A tepsibe inkább többet, az üvegekben az üvegek aljára kb. 1-1,5 dl víz elég. Az egészet sütőbe tesszük és amíg a víz az üvegekben el nem kezd forrni, a sütőben melegítjük őket.

Amikor felforrtak, és a szilvalekvárunk is rövid ideje rotyog, kivesszük az üvegekkel teli tepsit a sütőből és az alábbiak szerint járunk el: Egyesével első lépésként kiöntjük a forró vizet az üvegből és tiszta merőkanállal vagy kisebb (pl. műanyag) kancsóval a forró lekvárt töltjük az üvegbe. Fóliát, majd kupakot helyezünk rá. Jól leszorítjuk a kupakkal és a szintén előre elkészített meleg "ágyba" (száraz dunszt) helyezzük fejjel lefelé az üvegeket. A száraz dunszt nálam egy törölközőkkel kibélelt kosár volt most. Néhány napig a kész lekvárokat ebben a száraz dunsztban hagyjuk pihenni, hűlni. 2-3-4 nap után leellenőrizzük és ha az üvegek normál hőmérsékletre álltak vissza, felcímkézzük őket és mehetnek a kamra polcára.