Talán kevesen ismerik a "risotto" szó történetét, ami igazából egy megtréfálásnak köszönhetően alakult ki a 16. századi Milánóban. A Duomo di Milano (Milánói Dóm) katedrális építésén részt vett egy tanonc, Valerius, aki az üvegablakok festéséért felelt. Valerius a festékekhez előszeretettel kevert sáfrányt, ezzel még intenzívebb színeket alkotva.
Mivel mestere állandóan csipkelődött vele, úgy gondolta, viszonozza és a sáfrányt most nem a festékhez keverte. Gondolt egyet és mesterének esküvőjére készített rizshez vegyített egy adagnyit a sárga növény szárított porából. Persze nem csak sárga színben pompázó rizs lett a végeredmény, hanem egy különleges ízzel megáldott étel, amely azóta ezer és ezerféle változatban készült el.
Az igazi rizottó végül is négy fő összetevőből áll össze:
1. Valamilyen alaplé (zöldség, húsleves, stb)
2. Rizs
3. Zöldségek (vagy hús)
4. Ízesítők
Ezt az elméletet ismerve az alábbi rizottót hoztam össze:
A recept:
Hozzávalók:
- 1 cukkini felkockázva (nekem fagyasztóból, de friss is jó)
- 1 nagyobb marék kukorica
- 2 marék rizs (nálam barna a nyerő)
- ételízesítő (házi)
- kurkuma (sáfrány helyett)
- 2-3 gerezd fokhagyma
- kurkuma
Elkészítés:
Az alaplevet egyszerűen elkészítjük. Fokhagymákat kisebb darabokra vágjuk, ételízesítőt, és kurkumát adunk hozzá (ez festi sárgára, de használhatunk helyette sáfrányt is), ezt összerottyantjuk kb. 3-4 dl vízzel. (Épp, hogy kicsit forrjon.) Míg felforr, a rizst átmossuk, megpirítjuk (teflon bevonat esetén nem kell olaj, vagy kókuszzsír). Majd az alaplével felöntjük a rizst. Ha szükséges, még tehetünk hozzá kurkumát. Míg a rizs fő, egy kevés vízen, némi ételízesítővel megpároljuk a cukkinit és a kukoricát. Amikor a rizs már puhul, az utolsó 10 perc főzésre összekeverjük a zöldségeket a rizzsel. Amennyiben szükséges, még sózhatjuk. Tálalásnál napraforgóval és ruccolával kínálva még ízletesebbé tehetjük. Ehető főételként és köretként is elkészíthetjük.